955 
Aki rossz anyänak, rossz az felesegnek, 
(Giyermekem ügy €ljen, mint elüzlek teged!» 
Mulik az esztendö, fogy is, meg megujul, 
Simon zsidöeknäl vigan vannak üjbul. 
Udvaron mennyezet; näsznep näsznep hätän, 
Simon zsid6 länyät elveszi a Näthän. 
Szegeny koldus asszony tävoli sarokba’, 
Lökdösik hol balra, lökdösik hol jobbra. 
Remenykedik, küzköd, ätront a korläton: 
cAzt a szep menyasszonyt ja], hadd &n is lätom!» 
Most hozzäk ... esküszik... a pap imädkoztat: 
«En 6des vereim, meg csak egy tapodtat! 
Gyermekem! leänyoml» ... Odaborul räja. 
Hül6 ajkät nyomja eg6 ajakära. 
— Ez a Simon Judit szomorü nötäja! 
JAKAB ÖDÖN. 
Önvedelem. 
Ne vädoljätok lantomat, 
Hogy egyre csak büs hangot ad. 
Mert szölna vigan az a dal, - 
Amit a fäjdalom sugall? 
Vagy azt hiszitek, hogy nekem 
Nincsen küzdelmem &s sebem? 
Hogy a keresztet vällamon 
Nem kell nekem is hordanom ? 
Csalödtok äm, de szerlfelett! 
Rajtam is van, de sok kereszt, 
Es harcomat mär kis korom 
[deje öta harcolom. 
Nem azt a harcot, melyen oly 
Sok &let nyilvän elomol, 
Hanem azt, melynek elbukott 
Höseröl csak a hös tudott. 
Oh ha sok vitez harcfinak 
Föltärnäm 1itkos hareimat, 
£s megmutatnäm lelkemen 
Sok nemän hordott sebhelyem: 
Tudom, hivalgö rendjelet 
Pirulva nezne meg elehb, 
Aztän mogorvän tepve le, 
Porba dobatnä szegyene. 
Intes. 
Könnyelmü ember, bärki legy, 
Durvän ne häntsd a nö szivel. 
Mi volna abban örömöd, 
Kegyetlenül ha meglöröd? 
Gyönge a nösziv szerfelett, 
Gyöngehb, mik6nt te k6pzeled; 
Nem edzö, büs harc kell neki: 
Sidzel äbrändja $lleti. 
Azert gyöngeden bänj vele, 
Viläg könnyelmü embere! 
Oh mert eleg egy durva szöd, 
Äbrändjait, hogy elrabold! 
S mi äbrändot vak szenvedely 
"cen a szivtöl elvevel, 
vissza többe nem adod. 
akärhogy siratod.