jr 
TÄRKÄNYI BELA. 
Boldoqusszonvy anyänk. 
Düs szivem elfogul, köny fakad szemembe 
Midön Magyarorszäg sorsa jut eszembe. 
Nem tudok gondolni szep hazäm multjära. 
Hogy meg ne induljon könyeimnek ärja. 
S ekkor, mint az elmult idök szellemenek 
Büs hangja, megzendül szivemben az 6nek, 
Mellyel jobb eleink, midön bajba estek, 
Az isten anyjähoz sirva esedeztek ... 
Sirva szöl az enek: «Boldogasszony, anyänk! 
Nagy insögben leven, igy szölit meg hazänk: 
Magyarorszägröl, romlott hazänkröl, 
Ne feledkezzel el szegeny magyarokröl!» 
Elimentek csatäkra, viltak, elverzettek, 
Uj hösök szällottak a sikra helyettek, 
S mig ök a hazäert veröket ontottäk, 
A csaladok otthon buzgön imädkoztäk, 
Sirva imädkoztäk: «Boldogasszony, anyänk! 
Nagy insegben leven, igy szölit meg hazänk: 
Magyarorszägröl, romlott hazänkröl, 
Ne feledkezzel el szegeny magyarokröl!» 
Midön a boszus €g legnagyobb csapäsa, 
A pärtviszäly rontott e szegeny hazära, 
A jobb erzesüek, kikben sirt a lelek, 
Tätvän mint üldözik egymäst a testverek, 
Fäjdalmasan zengek: «Boldogasszony, anyänk: 
Nagy insegben leven, igy szölit meg hazänk: 
Magyarorszägröl, romlott hazänkröl, 
Ne feledkezzel el szeyeny magyarokröl!» 
Midön a jö erköles s regi szent szokäsok 
Romläsnak indulvän. eljött a nagy ätok, 
Az elkorcsosodäs €s hütlenseg ätka, 
Mely a sirt meg minden nemzetnek megästa; 
Kikben önzestöl ment hazaszeretetnek 
Szent tüze meg längolt, a nemesebb lelkek, 
Szivrenditve zengek: «Boldogasszony, anyank 
Nagy insegben leven, igy szölit meg hazänk: 
Magyarorszägröl, romloti hazänkrol, 
Ne feledkezzel el szegeny magyarokröl!»