Lent a haj6ba’
Pattog a nöta.
Durva hajösnak
Vig lakomätul
Keble kitägul;
Szüknyakü korsök összekocödnak.
Perdül a kocka, csalfa szerencse
Pörgeti arra, pörgeti erre.
Ölben a länyok,
[ng a ruhäjok.
Sziv az ajak hibläjai mezet.
«Lezbia, esökolj! eljen az elet!
Eljen a kedvnek mämora, göze,
Eljen a vägy, mely minden idöbe
Inni mohön kejserleget unszol.
Nines zene, bar, läny, hol Kociltusz foly!ı
S meg hangosabb lesz a hajöfenek,
Szitok, kurjantäs röpköd szerteszet.
Padlöra öntik a caecubumit,
Tiberiuszt, a csäszärt igy köszöntve.
Egy ifjü par függöny möge büvik;
Pajkos man6 meselkedik körötte.
Mäsok szilaj cordaxot lejtenek,
S a gondtalan, a devaj istenek
Lätatlanul vegyülnek el e körbe.
Es hallga, a hajö kormänyosa
Hangot hall, mely neven szölitja zordul.
cThamus!»... Ki az? Ki volna! Nem csoda
Csak feje zug, csak füle cseng a bortul.
De ni! Nem volt ez az elöbbi hang?
c«Thamus!» ... No vär], nem trefälsz meg, bitang
S felmegy, hogy lässa. Gyönyörü az €]:
Ezüstszegelyü a hullämkarej,
A tengerböl lägyan kirezgenek
A csillagok, vagy tän Najäd-szemek ?
S tävol, hovä a szem sötetben er,
Etölianak partja feketel.
Thamus körültekint figyelmesen.
Lelek se, Minden nema, nesztelen.
Osalödott megis; s mär indulna vissza.
Lent kocka värja, bor s tüzes Melissza: