ar 
Mosolyg a püspök s ägyäba tlerve, 
Egyre kiväncsibb aına zenere. 
— Öh, magyaräzd meg Walther, hogy dallam 
Mely titkos mödon bujkäl e dalban? 
Szent olvasmänyt6l mert vont el engem, 
Mert köll e furcsa dalra figyelnem?.... 
Tud zenet Walther s bölcsen gyanitja: 
A hangfüzesben van e dal titka. 
5 hogy kikutassa, ki a zenelö, 
Jö puha ägyböl, ime, kikel 6. 
Halkan nyit ajtöt, azon kikemlel. 
Kivül-dereng a holdfenyes 6jjel. 
Suttogva hoz hirt az 6neklöröl: 
Az egy leänyz6, ki gabnät öröl. 
Követ forgatvän k6zi malomnak, 
Uzi borüjät az unalomnak, 
S szaporäz munkät, dalolva hozzä, 
S melle a zügäst a kö okoznä. 
Meghatja e hir a jö Gellertet 
S dieseri a dalt, melyet nem ert meg: 
— Öh fiam, Walther, Aldott az enek. 
Mely hü segitse6g dolgos szegenynek! 
Bölcs mesterseggel meg ez a nep itt 
Gepet nem szerkeszt, malmot nem 6&pit, 
A kö nagy sülyät kez6vel hajtja, 
De szive gazdag, mert dalos ajka. 
{m, e läny sorsa €j-napon munka, 
5 nehez robotjät el meg sem unta, 
Jö kedvet hozzä a dal csinälja, 
Ez a magyarsäg szimföniäja. 
A dal elhallgat, a derek leänynak 
Gellert 6&s Walther j6ö 6jt kivännak, 
Bö ajändekkal tisztelik mäsnap, 
S toväbb indulnak uj utazäasnak. 
Jö szent Gellertröl szep hiradas van 
Regi 1döb6l, regi irasban. 
Abban olvasvän, emlekül ebredi 
Köpzelelemhen ez a törltenet.