218 
Fa alatt a dombok aljän 
Ül, mereng egy fiatal läny, 
Szemeböl könnyet törül ki; 
Mär reg menyasszony Szegeny, 
De sirjät nem tudja senki, 
Hol nyugszik a völeg6öny. 
Az unalom egymäshoz üz, 
Leülünk, hol lobog a tüz, 
Es beszelünk a multakröl, 
A szö gyakran megreked.. 
Lelkünk hosszan el-elgondol 
Es felszitjuk a tüzet. 
Köd a völgyben, 6] a bercen, 
Mär a tüz is alvöfelben. 
Halväny hold 6s sötet ärnyak 
A felhök közt odafenn... 
A halottak fel-feljJärnak 
Sok a sir a völgyeken. 
Horatius olvasäsakor. 
Oh Röma, Röma, megaläzott Röma! 
Horatius im örömrül dalol, 
Mikent ha rajtad rabläne nem is volna 
S diszeben ällna meg a Capitol. 
Oda a hit 6&s oda a szabadsäg, - 
Egy ember Isten — hogy türheini meg' 
Diesöseget längelmek harsogtatjäk, 
Nincs több6 nep, csak elvezö tömeg. 
Avagy csalödom, s e hizelgö 6da 
Csupän adö, melyet fizetni kell, 
S ha lelk6vel ad6zik egesz Röma, 
Mert volna ment az, aki enekel? 
Avagy talın az örömök daläban 
A költö szive majd hogy megszakad. 
S nemän kiält: a Brutusok honäban 
Csupän a j6 kedy s mulatsäg szabad. 
A felelem, az Önzes, elvezetvägy 
Kiöl belölünk minden szent hitet: 
Ereny te, puszta nev, te meg szabadsäg, 
Egy älomkep, mit birni nem lehet: 
A bölcseseg Epikur tudomänya, 
Es az egyetlen erkölcs az eszely; 
A közügyektöl vonülj a magänyba, 
Törtenjek bärmi, Lürd el, vigan €lj! 
Nezd, nezd Soractet magas hö boritja 
Tegy fät a tüzre, böven L 4. 15yäl;