[Iy forfitöl, nemes hölgy, mit kivänsz 
Emleklapodba : Inkäbb adj nekem 
Hitet, sejtelmet, egy remenysugärt, 
Hogy el nem ve6sz, hogy €1l meg nemzetem. 
Koldulni järnek ily rem6ny- s hitert, 
Megvennem azt velöm- &s v6remen. 
Imädkozzäal — te meghallgattatol 
\z tän segithet ily vert emberen. 
A ven Cigqany. 
Hüzd rä cigäny, megittad az ärät. 
Ne lögasd a läbadat hiäba; 
Mit er a gond kenyeren 6s vizen, 
Tölts hozzä bort a rideg kupäba. 
Mindig igy volt e vilägi elet, 
Egyszer fäzott, mässzor länggal 6gett; 
Hüzd, ki tudja meddig hüzhatod, 
Mikor lesz a nyütt vonöbul bot; 
Sziv es pohär, tele büval, borral, 
Hüzd ra eceigäny, ne gondolj a gonddal! 
Vered forrjon, mint az örveny ärja, 
Rendüljön meg a vel6 agyadban, 
Szemed 6gjen, mint az üstökösläng 
Hürod zengjen vesznel szilajabban 
Es kemenyen mint a jeg verese, 
Oda lett az emberek vetese — 
Hüzd, ki tudja meddig hüzhatod. 
Mikor lesz a nyütt vonöbul bot; 
Sziv es pohär tele büval, borral, 
Huüuzd rä cigäny. ne gondolj a gonddal! 
Tanulj dalt a zengö zivatartöl, 
Mint nyög, ordit, jajgat, sir es bömböl, 
”Akat t6p ki €s hajökat tördel, 
Eletet fojt, vadat €&s embert öl; 
Häborü van most a nagy vilägban 
[sten sirja reszket a szent honban 
Hüzd, ki tudja meddig hüzhatod. 
Mikor lesz a nyült vonöbul bot; 
Sziv 6s pohär tele büval, borral, 
Hüzd ra cigäny, ne gondolj a gonddal!