Lent a haj6ba’ 
Pattog a nöta. 
Durva hajösnak 
Vig lakomätul 
Keble kitägul; 
Szüknyakü korsök összekocödnak. 
Perdül a kocka, csalfa szerencse 
Pörgeti arra, pörgeti erre. 
Ölben a länyok, 
[ng a ruhäjok. 
Sziv az ajak hibläjai mezet. 
«Lezbia, esökolj! eljen az elet! 
Eljen a kedvnek mämora, göze, 
Eljen a vägy, mely minden idöbe 
Inni mohön kejserleget unszol. 
Nines zene, bar, läny, hol Kociltusz foly!ı 
S meg hangosabb lesz a hajöfenek, 
Szitok, kurjantäs röpköd szerteszet. 
Padlöra öntik a caecubumit, 
Tiberiuszt, a csäszärt igy köszöntve. 
Egy ifjü par függöny möge büvik; 
Pajkos man6 meselkedik körötte. 
Mäsok szilaj cordaxot lejtenek, 
S a gondtalan, a devaj istenek 
Lätatlanul vegyülnek el e körbe. 
Es hallga, a hajö kormänyosa 
Hangot hall, mely neven szölitja zordul. 
cThamus!»... Ki az? Ki volna! Nem csoda 
Csak feje zug, csak füle cseng a bortul. 
De ni! Nem volt ez az elöbbi hang? 
c«Thamus!» ... No vär], nem trefälsz meg, bitang 
S felmegy, hogy lässa. Gyönyörü az €]: 
Ezüstszegelyü a hullämkarej, 
A tengerböl lägyan kirezgenek 
A csillagok, vagy tän Najäd-szemek ? 
S tävol, hovä a szem sötetben er, 
Etölianak partja feketel. 
Thamus körültekint figyelmesen. 
Lelek se, Minden nema, nesztelen. 
Osalödott megis; s mär indulna vissza. 
Lent kocka värja, bor s tüzes Melissza: